Komolyra fordítva a szót:
A lucaszék (vagy Luca széke) készítése a Luca-napi szokások egyike.
A december 13-án tartott ünnepnap – Luca napja – a karácsonyi ünnepkör részének számító nap. Magyar nyelvterületen „gonoszjáró nap”-nak is tartják, ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni.
Luca napján vigyázni kellett a söprűkre is; elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
A Pallas nagy lexikona szerint a Luca szék hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma, magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögekből kialakuló csillag.
A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa.
December 26-án az éjféli misére a „mesterek”, (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, a Luca székén állva éjfélkor felismerhették a boszorkányokat.
Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette. Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágnia, a söprűt pedig keresztbe állítania, hogy minden rontástól védve legyen.
Ezek ismeretében a seprőket elrejtettük,
A fokhagymát a frissen sült lángosra kentük,
A poharakba forralt bort töltöttünk,
A kést pedig a húspástétomba állítottuk.
Egyébként P. Howard (Rejtő Jenő) gondolatait megfogadva nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra azt nem érheti megrontás.
Elsőként a közvetlen pinceszomszédok érkeztek,
majd a távolabbi pincék gazdái kezdtek érkezni, ahogy a boszorkányűző fokhagymás lángos illata terjengeni kezdett az Avason.
A boszorkányűző fokhagymás lángos mellé forralt bor is járt.
..
..
Vetítő:
Miután a BRS pince udvarán elfogyott a 35 liter forralt bor és a 150 lángos fele, a csapat útnak indult és felballagtunk az Arnóti sorra, Tégel Tamás pincéjét is szemügyre venni.
Bár minden férfi ismert legalább egy boszorkányt a társaságból, ezt most nem firtattuk, inkább a borokra koncentráltunk.
..
A legapróbb jövendőbeli pincetulajdonos, a két hetes Béres Róza is szokta a hegyi levegőt és a meredek, zötyörgős pincesori macskaköveket.
Hiába, ezt nem lehet elég korán kezdeni!
Igaz, ő még nem kóstolhatta a borokat, de ami késik, nem múlik. A józanság amúgy is csupán egy gyönge illúzió amit az alkohol átmeneti hiánya okoz.
Visszafelé úton Koscsó Ferenc pinceszomszédunk is beinvitálta a népes sereget és természetesen a babakocsit is a hordói közé...
..
Majd ismét a BRS pincében kötöttünk ki, a fűtött pinceágban.
..