A pincesorokon szeptembertől kezdődik a pincék misztériuma. Ha ilyenkor jársz erre, látod a hordót mosó, szőlőt préselő pincegazdákat – természetesen pohárral a kezükben, hogy a tavalyi bort elfogyasztva még több helyet teremtsenek a friss mustnak. A szívélyes köszönést viszonozva biztosan bejutsz egy kellemes hűvös pincébe ahol megkínálnak egy pohár borral, és ekkor érzed igazán hogy az élet a föld alatt kezdődik. A letépett, összetaposott, meghalt szőlőszemek vére vadul forrni kezd, majd letisztul és megnyugszik hogy jövőre őt kóstold és dícsérd a gazdát.
Ilyenkor érezheted meg, hogy a bor vérré válik, és talán érted meg a borrá váló vér misztériumát is. Egy borospincében ott az egész élet, mely a szőlő halálával kezdődik, aztán forr mint a szerelem, majd borként feltámad és ujjászületik.
Ez az ujjászületés szól hozzád a hordóból, a poharak csengéséből, a gyertya lángjából, a palack falára tapadó és onnan kiszabadításért könyörgő borokból és a pince köveiből, melyek mindezt már több száz éve tudják.
De a pince kövei csak olyan emberhez szólnak, aki megértette a pincék misztériumát.
Aki már nem bort iszik, -mert élvezni tudja azt - hanem titkokat.
